Vörös Attila, a Felelős Élelmiszergyártók Szövetségének ügyvezető igazgatója
Az árrésstop, a tartósan magas költségek és a növekvő árérzékenység alapjaiban formálják át a magyar élelmiszeripar működését. Mindez nemcsak a gyártók nyereségességét veszélyezteti, hanem a fejlesztések és beruházások jövőjét is. Vörös Attila, a FÉSZ ügyvezető igazgatója szerint a kényszerű piaci beavatkozások hosszabb távon senkinek sem kedveznek, ezért elengedhetetlen a szabályozási környezet újragondolása és a versenyképességet erősítő intézkedések.
» Milyen hatással lesz a magyar élelmiszeriparra az árrésstop fenntartása az év további részében?
A piaci beavatkozások egyetlen érintettnek sem szolgálják az érdekét hosszabb távon. Bár látszólag a fogyasztók jól járnak (talán ez igaz is rövidebb időtávon) és a kiskereskedelmi szereplők a nagy vesztesek, de valójában az egész élelmiszerláncra nemkívánatos piactorzító hatásokat oktrojál egy ilyen kényszerű intézkedés. Ezért is üdvözölnénk, ha minél előbb úgy alakulna a helyzet, hogy a Kormány is úgy lássa, hogy az az árrésstop kivezethető.
» Hogyan tudnak a gyártók alkalmazkodni a korlátozott árképzési lehetőségekhez, miközben a nyersanyag- és energiaárak magasak maradnak?
Az árrésstop bevezetésének egyik negatív eredménye az volt, hogy a 10%-os limitáció miatt tulajdonképpen kiderültek minden piaci szereplő számára a gyártók és az egyes kiskereskedelmi partnereik közötti átadási árak. Ezek az átadási árak azonban nem véletlenül féltve őrzött üzleti titkok, ugyanis, ha nagyon leegyszerűsítjük, akkor a gyártók addig tudtak eltérő átadási árakat kiharcolni maguknak (számos egyéb feltétellel megspékelve), amíg az egyes rivális kiskereskedelmi szereplők nem ismerték a vetélytársaikkal kötött szerződések szerinti átadási árakat. A bevezetés után több gyártó is újra kell, hogy építse az értékesítési stratégiáját, ami különösen nehéz akkor, amikor a fogyasztók mindinkább árérzékenyek és nem növelik fogyasztásukat, a kiskereskedelem pedig – racionálisan reagálva a kialakult helyzetre – próbál mindenhol beszerzési árakat leszorítani, hogy ne veszteségesen üzemeljen.
Mivel a növekvő önköltségek (alapanyag, munkabér, csatornadíj stb.) átadási árba történő beépítése az árrésstop bevezetése óta a korábbinál is nehezebbé vált, így az élelmiszeripari vállalkozások erőltetett hatékonyságjavítási, illetve önköltségcsökkentési lépéseket tesznek annak érdekében, hogy elkerüljék a veszteséges gazdálkodást. Így például csökkentik a kutatásra, termékfejlesztésre, marketingre fordított összegeket. Félő ugyanakkor, hogy ebben a nehéz gazdasági helyzetben az árrésstop is szerepet játszik abban, hogy az ágazat egyes szereplői a fejlesztési beruházásaik elhalasztásáról is döntenek.
» Mely termékkategóriák lehetnek a legérzékenyebbek az árrésstop miatt?
Nehéz erre jól válaszolni, mert az érintett termékeken kívül az azokat kiegészítő, helyettesítő termékekre is hatással van az árrésstop. Izgalmas kérdéssé fejlődött a gyártói márkák és a kereskedelmi márkák viszonya; itt ugyanis egy jelentős kiegyenlítődést tapasztalhattunk az utóbbi hónapokban, a gyártói márkák árai jelentős csökkenéssel közeledtek a kereskedelmi márkák áraihoz sok üzletben. Ez bizonyos mértékig átírja a korábbi értékesítési terveket.
» Mennyire vannak veszélyben a hazai munkahelyek, ha a gyártóknak nehézséget okoz a nyereség megőrzése?
A magyar élelmiszergyártás évek óta nehéz helyzetben van, a versenyképességünket meghatározó tényezők szinte mindegyikénél le vagyunk maradva: az energiahatékonysági, a munka-termelékenységi, a hozzáadott érték mutatóink az uniós átlag felénél stagnálnak. Ehhez adódik, hogy a képzett munkaerőt nehéz itthon tartani, már pl. az egyetemekről kikerülő friss élelmiszermérnökök közül is egyre többen kezdik külföldön a pályát. A kevésbé képzett munkaerő kapcsán évek óta hiányt tapasztalnak a cégek. Rendszerszinten nézve, ezek a körülmények a konszolidáció felgyorsulását vetítik elő az ágazatban.
» Ön szerint az amerikai vámok vagy globális kereskedelmi változások befolyásolhatják-e a hazai élelmiszeripari szereplők helyzetét?
Az amerikai vámbejelentések nyomán érdekes fejlemények értek minket is, több olyan meglepetés termék kerül elő, amiről nem tudtuk, hogy érdemben megy ki tőlünk az USA-ba. Amitől jobban lehet tartani ilyenkor, hogy az EU más területeiről származó termékek gyártói Amerika helyett más célállomást találnak, akár EU-n belül, ezzel a hazai viszonyokat felborítva. És ilyenkor fog igazán számítani, hogy ha az amerikai piacra szánt magas minőségű termékek jönnek be hozzánk, akkor azzal fel tudja-e venni a versenyt az alacsonyabb hatékonyságú hazai élelmiszergyártás.
A közeljövőben az EU élelmiszerpiacait ugyanakkor az amerikai vámoknál is jobban befolyásolhatja a Mercosur megállapodás, és az ukrajnai mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek behozatalának könnyítése.
» Milyen üzenete van a kormány döntésének a magyar élelmiszeripar hosszú távú versenyképességére nézve?
Azt látjuk, hogy nehéz helyzetben vannak a háztartások, a fogyasztási adatok nem biztatóak, továbbá értjük azt is, hogy a költségvetés sincs jó állapotban. Hosszú távon azonban a piaci mechanizmusokat kellene érvényesülni hagyni, és ha van rá mód, úgy, hogy a gyártókat érintő központi terheket enyhíteni kell. Az olyan indokolatlanul magas költségek, mint például a csomagolások után fizetendő EPR díjak, vagy akár az eredménytelen népegészségügyi termékadó (Neta), és még egyéb tételek megnehezítik a fogyasztás javulását. A termékek árába beépül Európa legdrágább EPR díja, vagy a Neta, amelyek hozzájárulnak ahhoz, hogy a fogyasztók csak drágábban jutnak hozzá az élelmiszerekhez, a gyártók pedig nem tudják azt a jövedelmezőséget elérni, amit más országokban a vetélytársaik. Hosszabb távon mindenképp szükséges az ágazat terheinek áttekintése és összehangolt csökkentése.
» Milyen szerepet játszik a fogyasztói magatartás változása – például az árérzékenység növekedése – a gyártók döntéseiben?
Most már 2–2,5 éve érezhető, hogy a magyar fogyasztók árérzékenysége ismét erősödik. Erre sok gyártó úgy reagál, hogy a kínálatát a kereslethez igazítja, átalakítja a portfólióját, esetleg olcsóbb terméket készít, receptúrát változtat, hogy a fogyasztó számára továbbra is elérhető opciókat tudjon nyújtani. Nagy szükség lenne a termelési hatékonyság növelésére, ami segítene azon, hogy egységnyi költségből, egységnyi alapanyagból többet hozzunk ki, a fogyasztók számára nagyobb értéket tudjunk átadni.
» Mennyire lehet tartós a jelenlegi helyzet, és hogyan készülnek a következő hónapokra az ipar szereplői?
A 2024 őszén meghirdetett KAP stratégiai terv két élelmiszeripari pályázatának eredményeit nagyon várják már az ágazat szereplői. Ez a két, összesen több száz milliárdos pályázat jelentene egy olyan elérhető forrást a vállalkozások számára, amiből tudnak energiahatékonysági, modernizációs, digitalizációs és egyéb releváns beruházásokat finanszírozni, amivel javíthatnak a versenyképességükön. Amennyiben sikerül jól elkölteni ezeket a pályázati pénzeket, úgy a gyártók egy kicsit jobb helyzetbe tudnának kerülni, a hatékonyabb termelés lélegzetvételhez juttatná a most a vízfelszínen maradni próbálókat.
» Mondana még valami biztatót a jövőre nézve?
A magyar élelmiszeripar már többször bizonyította, hogy váratlan, komoly kihívásokra is jól tud reagálni. A Covid-járvány okozta helyzetben, vagy akár az utána következő ellátási lánc zavarok idején is az élelmiszergyártók elhivatott szakértő személyi állományukkal, és akár a sokszor emlegetett magyar leleményességgel mindig legyőzték az eléjük gördült akadályokat. Bizakodó vagyok, hogy az aktuális nehéz gazdasági időket is magunk mögött fogjuk tudni hagyni, és egy kedvezőbb gazdálkodási környezetben fejlődésnek indulhat az ágazatunk.
Forrás: Termékmix
Vélemény, hozzászólás?